Édes élet és keserves függőség
Szerencsére ma már önsegítő könyvek sokasága, gazdag szakirodalom és eltérő segítő beavatkozások széles repertoárja hivatott a szenvedélybeteg hozzátartozóját támogatni. Ugyanakkor, ha a hozzátartozó megjelenik a szakembernél, ő legtöbbször „hozzá-tartozó” marad, a függő oldalán mutatkozó mellékszereplő.
Aki a mérleghinta másik végén ül, avagy a függő és a hozzátartozó
Szerencsére ma már önsegítő könyvek sokasága, gazdag szakirodalom és eltérő segítő beavatkozások széles repertoárja hivatott a szenvedélybeteg hozzátartozóját támogatni. Ugyanakkor, ha a hozzátartozó megjelenik a szakembernél, ő legtöbbször „hozzá-tartozó” marad, a függő oldalán mutatkozó mellékszereplő.
A bulvárhírektől az azonosulásig
Teljes absztinenciát vállalni, egyáltalán nem inni: ez egy lehetséges döntés. Vajon ennek az ellenkezője is csupán egy döntés lenne? Vagyis mértéktelenül inni, ez szintén egy döntés?
Én és a segítségem
Pszichológus? Pszichiáter? Addiktológus? Ki nyújthat megfelelő segítséget egy felépülésre elszánt szenvedélybetegnek? Kórház? Rehab? Ambuláns ellátás? Hova érdemes fordulni és egyáltalán mi a különbség? Az addiktológiai ellátórendszer egy átláthatatlan labirintusrendszernek tűnhet a segítségkérő számára.
Világmegváltás helyett felépülés
Vállalás, elköteleződés, döntés. Nincs mit szépíteni rajta: a felépülés olyan elhatározás, ami valós súllyal bír és nagy reményeket ébreszt. A szenvedélybetegben és a hozzátartozóban egyaránt. Éppen ezért fontos, hogy a leendő felépülő kliens pontos és hiteles információkhoz férjen hozzá akkor, amikor felépülési alternatívát választ.
Függőség, avagy létezik-e jófiú és rosszfiú ebben a műfajban?
Miközben a függőségre általában úgy tekintünk, mint egy sorsfordító csapásra, akad jó néhány olyan jelenség, amiről nehezen vesszük észre, hogy az addikciók halmazát gazdagítja, és már-már a példás viselkedésformák közé sorolódik. Vajon létezik a pozitív függőség fogalma? Bezsebelhetünk olyan függőséget, aminek kizárólag az előnyét élvezhetjük?
Ön beszél “addiktul”?
Azt szokták mondani, hogy a foci az, amihez látszólag mindenki ért. Könnyen beláthatjuk, hogy a függőség hasonlóképpen markáns véleménykülönbségeket szül és határozott kinyilatkoztatásokhoz vezet. Egy kicsit mindenkiben ott lakik az addiktológus? Meg kell tanulnunk „addiktul” beszélni ahhoz, hogy megértsük a függőségek természetét? Mit fogadhatunk el tényként és mi az, ami ezidáig tévhitként fennmaradt?
Üzenet a palackban: miért érdemes segítséget kérni?
Az alkohol és más pszichoaktív szerek ígérete idővel elcsöndesedik és láthatóvá válik az üzenet a palack mélyén: segítséghez kell folyamodni. A segítségkérés azonban nehéz műfaj, sokszor nem tudjuk, hogy kihez és hogyan forduljunk, mit kell feladnunk önmagunkból akkor, amikor valahonnan segítséget kérünk. Kevésbé tanultunk rá arra, hogy miért lehet egyes élethelyzeteinkben a legegészségesebb teendő az, ha valakinek a segítségét kérjük.
Egyedül versus segítséggel
„Minden fejben dől el”. És különben is: „csak akarat kérdése az egész”. Olyan mondatok, melyeket minden szenvedélybeteg hall legalább egyszer az életében. Rosszabb esetben a függő saját magának mantrázza ezeket vagy az ehhez hasonló bölcseleteket. Kétségtelenül általában a jószándék szüli ezeket a könnyen megcáfolható közhelyeket. Ugyanakkor hatástalanságukon túl veszélyt is hordoznak magukban ezek a sokszor elhangzó gondolatok.
A függőség ajándéka
Ezt rögvest tisztázni kell: mégis hogyan lehetséges a függőségre ajándékként tekinteni? Hiszen apránként mindent elvesz és elemészt: a kapcsolatokat, az egészséget, az ambíciókat és törekvéseket. A függőség be nem teljesülő ígéretekkel sújtó csapás, hosszabb távon minden pozitívuma elhalványul, ezért aligha lehet ajándékként nevesíteni. Ugyanakkor ahol vulkán pusztított, ott termékeny termőtalaj képződik, és nincs ez másként a függőséggel sem.
