Ön beszél “addiktul”?
Azt szokták mondani, hogy a foci az, amihez látszólag mindenki ért. Könnyen beláthatjuk, hogy a függőség hasonlóképpen markáns véleménykülönbségeket szül és határozott kinyilatkoztatásokhoz vezet. Egy kicsit mindenkiben ott lakik az addiktológus? Meg kell tanulnunk „addiktul” beszélni ahhoz, hogy megértsük a függőségek természetét? Mit fogadhatunk el tényként és mi az, ami ezidáig tévhitként fennmaradt?
A drogpreventor szerepében: Ön
Ha a drogprevenció szót halljuk, legtöbbünknek az a tanóra jut eszünkbe, amikor néhány megsárgult fénykép és kéretlen jótanács közepette több-kevesebb sikerrel a fejünkbe verte egy tanár vagy egy rendőr: drogozni rossz! Elképzelhető az, hogy újragondoljuk a drogprevenció fogalmát? Elképzelhető az, hogy mi magunk lépjünk a drogpreventor szerepébe akkor, ha saját gyermekeink jövőjét szeretnénk biztonságban látni?
Egyedül versus segítséggel
„Minden fejben dől el”. És különben is: „csak akarat kérdése az egész”. Olyan mondatok, melyeket minden szenvedélybeteg hall legalább egyszer az életében. Rosszabb esetben a függő saját magának mantrázza ezeket vagy az ehhez hasonló bölcseleteket. Kétségtelenül általában a jószándék szüli ezeket a könnyen megcáfolható közhelyeket. Ugyanakkor hatástalanságukon túl veszélyt is hordoznak magukban ezek a sokszor elhangzó gondolatok.
“Leszerelni” a függőséget, avagy mi szól a teljes szermentesség mellett?
“Szeretnék úgy inni, ahogy mások.” Gyakran fogalmazódnak meg ehhez hasonló célkitűzések a felépülni szándékozó függők részéről. Legalább ennyire gyakori, hogy egy szenvedélybeteg a visszaesést követően annak ad hangot, hogy egy pohár ital után nem tudott megálljt parancsolni az alkoholfogyasztásnak.Vajon reális cél a mértékletesség visszaállítása?
„Szertelen” választás
Azt megtanultuk, hogy a nyári hőségben jól esik a hideg, habos sör és a péntek estét érdemes egy hűsítő koktéllal kezdeni, de mit kezd ezzel a tudással egy felépülni vágyó függő? A józanság ígér annyit, mint a szerhasználat? Az absztinencia vonzereje képes annyira elsöprő lenni, mint a harmatosan gyöngyöző italos poháré?
A függőség ajándéka
Ezt rögvest tisztázni kell: mégis hogyan lehetséges a függőségre ajándékként tekinteni? Hiszen apránként mindent elvesz és elemészt: a kapcsolatokat, az egészséget, az ambíciókat és törekvéseket. A függőség be nem teljesülő ígéretekkel sújtó csapás, hosszabb távon minden pozitívuma elhalványul, ezért aligha lehet ajándékként nevesíteni. Ugyanakkor ahol vulkán pusztított, ott termékeny termőtalaj képződik, és nincs ez másként a függőséggel sem.
Villámgyors gyógyulás vagy felépülni komótosan?
Először félve tartjuk a kezünkben a névjegyet. Vagy kételkedve klikkelünk az egérrel. Elhisszük, hogy a „függőség” keresőszó is csak azért szaladt ki ujjaink alól a billentyűzetre, mert kíváncsiak lettünk, más egyébről szó sincs. „Tényleg szükségem van erre?”- általában ilyen és ehhez hasonló kérdések teszik még terhesebbé a döntéshelyzetet. Mi történik akkor, amikor valaki a kezelés lehetőségét keresi saját függősége kapcsán?
Egy életre való józanság extra feltéttel
Először félve tartjuk a kezünkben a névjegyet. Vagy kételkedve klikkelünk az egérrel. Elhisszük, hogy a „függőség” keresőszó is csak azért szaladt ki ujjaink alól a billentyűzetre, mert kíváncsiak lettünk, más egyébről szó sincs. „Tényleg szükségem van erre?”- általában ilyen és ehhez hasonló kérdések teszik még terhesebbé a döntéshelyzetet. Mi történik akkor, amikor valaki a kezelés lehetőségét keresi saját függősége kapcsán?
A betegségem én vagyok!
Még mindig érdemes hangsúlyozni, hogy a függőség egy betegség, és nem csupán múló szeszély. Még mindig bőven van mit tanulni arról, hogy ez mit is jelent, milyen teendőkkel és felelősséggel jár. És nem utolsósorban arról, hogy kihez tartozik a felelősség, kire milyen teendők várnak annak a betegségnek a kapcsán, mely közel sem csupán a függőt érinti, hanem közelebbi-távolabbi környezetét egyaránt.
Ivás helyett
„Nem iszom, majd több időt szentelek a családra és a munkára.” Akár egy újévi fogadalom is kezdődhetne így, de sok esetben a felépülés első esetlen próbálkozásai ezek. Ha az ilyen mondatok valóban működőképesek lennének, tulajdonképpen pofonegyszerű dolga lenne minden függőnek. Hiszen csak át kell csoportosítani a szerhasználatra szánt időt és energiát, rossz választások helyett jó döntéseket hozni.
