A Majka-ügyről egy más nézőpontból
Kevesen lehetnek az országban, akik ne hallottak volna a Majka-Curtis ügyről. Sokan kizárólag bulvároldalról közelítik meg a jelenséget, pedig a két rapper között történteknek van egy nagyon fontos, közérdekű aspektusa: ez pedig az, hogy mit tehet a hozzátartozó a hozzá közel álló függő személy érdekében.
Hogy igyon a gyerek a fesztiválon?
Hiszem, hisszük, hogy vannak dolgok, amikről beszélni kell, őszintén, arcpír nélkül. Ilyen az alkoholizmus, és más függőségek. Pálfalvi Sejla addiktológiai konzultánssal újra összeültünk, hogy mindenféle tabutól mentesen beszélgessünk a témáról. Most például a szülő szemszögéből is, aki kénytelen elengedni a gyerekét fesztiválozni, de nem szeretné, ha ott bármi baja esne…
A jelző, ami magasba emel vagy a mélybe ránt
„Alkoholista vagy!” Kevés olyan minősítő megállapítás van, ami akkora mély sebet üt, mint ez. Legtöbbször indulatoktól áthatott, haraggal telített végítéletként hangzik el. A jelző ráég arra, akinek a mondatot címezték. „Alkoholista vagyok.” Mi a helyzet akkor, ha ez egy önvallomásként fogalmazódik meg? Hogyan változik a jelző tartalma és színezete akkor, ha valaki önmagát nevesíti alkoholistaként?
A felépülés irányai és zsákutcái
Kezelés, terápia, rehabilitáció. Csupa olyan fogalom, mely könnyen összeegyeztethető a felépüléssel. Ugyanakkor az eltérő utak és módszerek közül választani kell, ami megnehezítheti egy felépülő dolgát. Önsegítő csoport vagy egyéni terápia? Magánintézmény vagy közkórház? Pszichoterápia vagy addiktológiai konzultáció? Avagy: merre keressem a saját felépülésem?
Minden, ami a gyógyuláson kívül megtörténhet
A függőségből való kilábalás csupa olyan fogalmat hívott életre, melyek rendkívül érzékletesen a térbeli mozgással modellezhetők. Ide tartozik a felépülés, a megcsúszás, a visszaesés. De mit takarnak ezek a kifejezések és miért törlik ki a gyógyulás kifejezését az addiktológia szótárából?
Titkom, titkom, mondd meg nékem…
„Azért iszom, mert…”, ez a mondat sokféleképpen befejezhető. De sokszor megesik, hogy egy-egy ilyen mondatot nem lehet befejezni, mert olyan megterhelő titkok állnak a háttérben, amelyek felvállalása ellehetetlenül. A titkok egy része a tudattalanban reked anélkül, hogy az érintett képes lenne közvetlenül szembenézni velük. Más titkok megférnek a tudatos szinten is, de emberfeletti erőket igényel elkendőzésük, leplezésük. A titkok jelentős része oldódik az alkoholban, a szerfogyasztás enyhülést és megkönnyebbülést hoz. Ideig-óráig.
Kinek a „kiváltsága” függővé válni?
Kiből lesz szenvedélybeteg? Gyakran gyors és leegyszerűsített válaszok születnek erre a kérdésre, amit kevésbé a megalapozott ismeretek, sokkal inkább az előítéletek formálnak. Ha a szenvedélybetegségről és a szenvedélybetegekről gondolkodunk, könnyen megelevenedik a szemünk előtt egy sztereotip kép. Vajon mennyire hihetünk ennek a sztereotípiának? Talán meglepő a kérdés, de kinek a „kiváltsága” függővé válni?
Szenvedély + betegség = szenvedélybetegség?
A szenvedélybetegség kifejezést a függőség szinonimájaként használjuk, de vajon tényleg betegségről van szó akkor, amikor egy kémiai szer használata vagy akár egy viselkedés valakit az uralma alá hajt? Előfordulhat az, hogy valaki tényleg nem képes saját szenvedélyeit megzabolázni? Hogy történhet meg az, hogy egyesek képesek nemet mondani az első pohár ital után, míg mások nem?
