Függőség és szerep

„Függő vagyok, de…” Amikor ezt a mondatot halljuk, talán kissé félve várjuk a befejezését. Mi következhet a bizonyos „de” után, ami semlegesíti a függőség tényét? Kitáncolhat-e a szenvedélybeteg a függőség fennállásának súlya alól egy ügyes mondatfejezéssel? Egyáltalán létezik-e olyan befejezés, amely nem azt a gyanút kelti, hogy a szenvedélybeteg csupán magyarázkodik? Létezik-e olyan élethelyzet, amelyben […]

„Függő vagyok, de…” Amikor ezt a mondatot halljuk, talán kissé félve várjuk a befejezését. Mi következhet a bizonyos „de” után, ami semlegesíti a függőség tényét? Kitáncolhat-e a szenvedélybeteg a függőség fennállásának súlya alól egy ügyes mondatfejezéssel? Egyáltalán létezik-e olyan befejezés, amely nem azt a gyanút kelti, hogy a szenvedélybeteg csupán magyarázkodik? Létezik-e olyan élethelyzet, amelyben a függőség ténye nem számottevő információ?

Függő vagyok és punktum

Eltérő módszereket és szemléletet követő felépülési, kezelési programok is egyetértenek abban, hogy a változás első mérföldköve a betegségbelátás. Az a bizonyos „függő vagyok” identitás, mely nap mint nap életben tartja azt a feladatot, hogy az egyén tudatosan és elővigyázattal óvja józanságát. Azt a józanságot, ami nélkül elképzelhetetlen a minőségi kapcsolatok fenntartása, az önmegvalósítás gyakorlása, a munkában és a szabadidő tevékenységekben való kiteljesedés. Egy felépülő függő gondolkodhat erről így is, de ennek első lépése az a csontig hatoló beismerés, mi szerint „függő vagyok”.

Függő vagyok itt is, ott is

A függőségre jellemző, hogy nem válogat, mely életterületeken fejti ki hatását. Eleinte talán csak egy-egy feladat teljesítése vagy funkció ellátása csorbul, de később úgy szivárog át a teljes élettérbe, mint ahogy az oldat átitatja a lakmuszpapírt. A „Függő vagyok, de…” kezdetű mondat gyakran fejeződik be úgy, hogy a munkában, a párkapcsolatban, a szülői szerepvállalásban nem merülnek fel hátrányok vagy kockázatok a függőségből kifolyólag. De valóban így van ez?

Függő vagyok és szülő

Talán a legkényesebb kérdések egyike a szülői szerep. A kötődés alapjai egészen kis korban alakulnak ki és a gyermek saját származási családjának mintáit önkéntelenül teszi magáévá. Attól, hogy egy szülő függő, természetesen még szeretheti a gyermekét és ennek ténye elvitathatatlan. De mint minden kapcsolatban, a szülő-gyermek kapcsolaton belül is kölcsönhatásban létezünk, a függőségből adódó hatások és következmények aligha maradnak észrevétlenek. A bűntudattal és önváddal küzdő alkoholista szülő számára az egyik út, hogy ismét a szer által próbálja meg enyhíteni fájdalmas érzéseit. Ez az a bizonyos ördögi kör, amit szinte minden függő ismer. A bűntudat másik iránya, amikor a függő felteszi a kérdést: hogyan lehetne másként csinálni? Ez már startvonalra állíthat egy felépülést.

Függő vagyok és társ

A párkapcsolat az intimitásnak az a fészke, ahol ketten jól megférnek. Optimális esetben ez történik, de a szerhasználat módosíthatja mindezt. Már csak azért is, mert a függők gyakran jellemezhetőek az intimitás zavarával, ami nem csupán a fizikai, testi intimitás sérülését jelenti, hanem a kölcsönösségre és bensőséges kapcsolatok fenntartására való képtelenséget. Mindez gyermekkori kötődéseinkkel lehet összefüggésben. Párkapcsolati játszmák zilálhatják szét két ember egységét és olyan ördögi körben találhatja magát a pár, ahol a kellemetlen érzésekre az alkoholfogyasztás lesz a válasz, az alkohol pedig ismételten kellemetlen érzéseket fog szülni. “Függő vagyok, de a párkapcsolatommal semmi probléma.” Ennek a mondatnak nehéz hinni. Annak annál inkább lehet hinni, hogy kimondatlan feszültségek, diszfunkcionális indítékok, kapcsolati játszmák tartják fent ezt a látszatot. A jó hír az, hogy a függőség olyan betegség, ami tünetmentesen tartható, és nem csupán a szenvedélybeteg, de a függő kapcsolatai is rehabilitálhatóak.

Függő vagyok és munkaerő

Egy felnőtt életében a munkavégzés az a terület, ahol munkavállalóként formális és nemformális módon egyaránt felelősséget vállalunk. Az alkoholfüggőség gyakran aláássa ezt a felelősségvállalást, a teljesítmény romlik, újabb és újabb füllentések, “ügyeskedések” által menti meg magát a munkavállaló a nyilvánvaló kudarctól. A tapasztalat azt igazolja, hogy a legnagyobb erőfeszítések ellenére is észlelhetővé válik az alkoholos befolyásoltság, a másnaposság, vagy legalábbis megfogalmazódik az, hogy valami nincs rendben. Az egyén talán képes megvezetni környezetét, de a szer őszinte marad és elárul mindent. Látszatmegoldások helyett a felépülésre szánt idő és energia hozhatja meg a munka világába történő tényleges és érdemi visszatérést.

Függő vagyok és felépülő

Egyetlen felépülési program sem kezel szülőt, munkavállalót vagy éppen házastársat. A függő kerül kezelésbe, kialakul az az identitás, ami segíti az eltérő szerepek szermentes gyakorlását.

 

Önnek, vagy hozzátartozójának segítségre van szüksége?

Kapcsolatfelvétel