Először félve tartjuk a kezünkben a névjegyet. Vagy kételkedve klikkelünk az egérrel. Elhisszük, hogy a „függőség” keresőszó is csak azért szaladt ki ujjaink alól a billentyűzetre, mert kíváncsiak lettünk, más egyébről szó sincs. „Tényleg szükségem van erre?”- általában ilyen és ehhez hasonló kérdések teszik még terhesebbé a döntéshelyzetet. Mi történik akkor, amikor valaki a kezelés lehetőségét keresi saját függősége kapcsán? És mi zajlik akkor, amikor „privát” megoldást keresünk?
A döntéshelyzet kellős közepén
Meglepően sok minden lezajlik akkor, amikor valaki utánanéz a saját lehetőségeinek a kezelés területén vagy a kezében szorongatja a telefont a nagy kérdőjellel: felkeressem vagy ne keressem fel az adott helyet, ahol talán segítséget kapok a függőségem kezelésében. Ezek a pillanatok egyszerre szólnak a motivációról, a betegségbelátásról és az elszánásról, de egyúttal kirajzolódnak azok az elvárások is, amelyeket a leendő kliens a kezelést nyújtó személlyel vagy intézménnyel szemben felállít. Éppen ezért érdemes tisztán látni, hogy mit kap a felépülő a döntése árán és mit kap akkor, amikor ezen az áron felül fizet is azért a segítségért, amit a felépülésében kap.
Gyógykezelés? Lelki wellness? Elvonulás?
Miközben jó ideje tudjuk, hogy az OEP által finanszírozott ellátáson túl, lehetőségünk van saját pénztárcánk lehetőségéhez mérten „privát” ellátáshoz jutni a fogorvosnál vagy akár a nőgyógyásznál, ez az alternatíva kevésbé honosodott meg az addiktológiai ellátás tekintetében. Ennek több oka van, és csak részben szakmai indokok támasztják ezt alá. Ugyanakkor találunk több példát is arra, hogy kvázi fizetős szolgáltatásként valaki addiktológiai segítségnyújtásban részesülhessen, és ez az opció sem árul zsákbamacskát. Mind a felépülő, mind felépülésben támaszt nyújtó személy vagy intézmény akkor jár jól (és akkor jár el helyesen), ha nyilvánvalóvá válik, hogy mit fizet meg pontosan a szolgáltatást igénybe vevő, és mi az, ami nem pénztárca kérdése.
Mi van a palettán?
Egyrészt adott a lehetőség egyéni konzultáció vagy terápia igénybevételére addiktológiai konzultáns, pszichológus vagy pszichiáter részvételével. Másrészt ma már adott a lehetőség bentlakásos intenzív programok igénybevételére is, akár saját finanszírozás alapján is. Nincs ez másként ahhoz képest, ami a „privát” fogorvosnál vagy bőrgyógyásznál zajlik, de fontos tudni, hogy pontosan mit fizet meg a beteg. Már csak azért is, mert a felépülési munka vakvágányra szaladhat, ha a felépülő irreális elképzelésekben ringatja magát. Ha az elvárások csupán a szolgáltatás irányába hatnak és nem befelé, egy belsővé tett józanságmunka folyamatában, akkor a saját eredmények is elmaradnak.
Ami pénzbe kerül és ami nem
Ha önállóan finanszírozott megoldásra esik a választás, az egyénre fordított idő, a kapkodástól és a sorban állástól mentes betegfogadás a megfizetett szolgáltatás részét képezheti. Pénzösszegben mérhető a betegfogadásra kialakított helyszín kényelme és színvonala, a járulékos szolgáltatások hozzáférhetősége és sokszínűsége. Az atmoszféra és a minőségi körülmények megteremtése részét képezheti annak, amiért a szolgáltatást igénybe vevő felárat fizet. Ehhez már-már automatikusan társul a diszkréció, az elvárható titoktartáson és bizalmi kereteken túl a helyszín visszafogottsága, egy olyan tér megteremtése, ahova nem „bekullogni” kell a stigmák árnyékában, hanem ami minden részletében vonzó tud maradni. Talán röviden így lehet összefoglalni, hogy mi az, amit egy önállóan finanszírozott kezelési forma ténylegesen beáraz a fizető kliensei számára.
Amit azonban nem a pénzéért fog megkapni a kliens, az maga a felépülési munka. Egyetlen szakember sem lehet motivált a saját kliense helyett az ő felépülésében, így aztán csodatételt sem képes végrehajtani, ha a függő nem elszánt a változ(tat)ásra. A mindennapok gyakorlatában megtételre váró új és ismeretlen lépések továbbra is a felépülőre várnak, az ebben való kísérést vállalja a szakember. Ez jelentheti akár azt is, hogy a felépülési program befejeztével csoportba lesz érdemes járni vagy párterápiát vállalni a házastárssal. A felépülő nem egy kész, mindenki számára azonos módon alkalmazható csomagot vásárol meg a szakemberrel való találkozáskor. És a legkevésbé sem kézrátételes gyógyítást vagy titokban tartott, minden átkot feloldó varázsigéket a szakember tolmácsolásában. A kérdések, a példák, az analógiák és párhuzamok a felépülő tarisznyájába kerülhetnek útravalóul, de az út megtétele a függő saját feladata marad.
Kereslet és kínálat
Ami még fontos szempontként szolgál a választásban, hogy eltérő igényekre és szükségletekre eltérő ellátási és kezelési opciók adhatnak megfelelő választ. Az egyetlen és kizárólagos királyi út megtalálása, illetve megvásárlása helyett érdemes inkább a szerencsés kimenetelű útkeresésére vállalkozni. Ebben lehet partner akár egy, a munkájáért önállóan finanszírozott szakember vagy egy komplex felépülési program is.
