Még mindig érdemes hangsúlyozni, hogy a függőség egy betegség, és nem csupán múló szeszély. Még mindig bőven van mit tanulni arról, hogy ez mit is jelent, milyen teendőkkel és felelősséggel jár. És nem utolsósorban arról, hogy kihez tartozik a felelősség, kire milyen teendők várnak annak a betegségnek a kapcsán, mely közel sem csupán a függőt érinti, hanem közelebbi-távolabbi környezetét egyaránt. Mit jelent hát ebben a vonatkozásban a gyógyulás vagy a betegápolás? Van egyáltalán relevanciája ezeknek a fogalmaknak?
Betegség? Betegség!
Az addikció olyan betegség, mely bio-pszicho-szociális befolyásoló tényezők talaján bontakozik ki és a felépülés is ebbe a három irányba mutathat a spiritualitással kiegészülve. Szigorúan orvosi szempontból tekintve az addiktológia területe foglalkozik a szenvedélybetegségek tárgykörével, mely a pszichiátria alá sorolódik, de természetesen a függőségből fakadó szomatikus betegségek és kóros állapotok más területeket is megmozgatnak a medicinán belül. Orvosi értelemben az alkoholfüggőség, a drogfüggőség és más szenvedélybetegségek meghatározott diagnózisokhoz köthetőek és biológiai mechanizmusokkal magyarázhatóak. Mégsem lehet a függőségre úgy tekinteni, mint a legtöbb betegségre és a gyógyulást sem lehet egy kúraként elképzelni.
Gyógyulás? Nem!
Amit a legtöbb betegség kapcsán gyógyulásként nevesítünk, az a függőség vonatkozásában felépülésként nyer értelmet. Élethosszig tartó programként értelmezhető, mely a méltó életminőség felépítésére, fenntartására irányul. Furcsa módon azonban nincs felépülés betegség nélkül. Egész pontosan betegségbelátás nélkül. Ez a tudás, ez a felismerés egyszerre a legsokkolóbb információ és az egyetlen üzemanyaga a felépülésnek. Betegnek lenni, betegnek érezni magunkat nem más, mint egy új identitás. Fegyver a függőséggel szemben, vagy fegyver önmagunkkal szemben, hiszen a félreértelmezett betegségfogalom több kárt okoz, mint hasznot.
Ami a betegnek jár…
A betegség felismerése biztató jel a változásra, de tévutak is megnyílhatnak a felépülő előtt. Amikor a betegség egyfajta magyarázatként, kifogásként, felmentésként funkcionál, akkor gyakorlatilag elzárja a függőt saját felépülése lehetőségétől. Sem a függő, sem annak hozzátartozója nem jut előrébb azzal, ha forró teát kortyolgató, gyengélkedő és magatehetetlen betegként lát egy szenvedélybeteget. Ez a betegség nem az a betegség, akár így is fogalmazhatnánk. „Persze, hogy iszom, hát szenvedélybeteg vagyok!” Így hangzanak azok a mondatok, amelyek kapcsán aligha megkérdőjelezhető a betegség felismerése, de mindez nem szolgál mást, mint a betegség fenntartását. Eggyel több ok az ivásra. És eggyel több ok azokra a megmentő expedíciókra, melyeket a hozzátartozó sikertelenül abszolvál. „Hiszen beteg!”- hangzik el a hozzátartozó szájából a mindent felülíró és megpecsételő mondat.
Betegségfelfogás újratöltve
Habár aligha lehet azzal vitatkozni, hogy a függőség kapcsán egy betegséggel állunk szemben, a betegség befolyásolásának hatalma kizárólag a függő kezében van. A betegség tehát adott, senki sem a lottón nyerte és senki sem írta fel a karácsonyi kívánságlistájára. Nem lehet az asztal fiókjába csúsztatni és elbújtatni, vagy levetni, mint egy megunt ruhadarabot. Nem lehet gyógyítani sem, mint egy szúnyogcsípést, de a jelenség gyógyíthatatlan volta feletti részvét sem vezet eredményre. Nem nagyon marad más lehetőség, mint a felelősségvállalás eshetőségének számbavétele. A függőség betegsége tünetmentesen tartható, és ennek felelőssége és feladatköre magát a felépülőt terheli. Már amennyiben ez tehernek tekinthető. Kérdés, hogy mi jelenti a valódi leterheltséget: az aktív részvétel egy betegség alakulásában vagy a tünetek elhatalmasodásának tűrése.
A betegség, ami felhatalmaz
Habár egyetlen betegség sem független a betegtől, nem önállóan létező sorscsapás, mely véletlenszerűen talált gazdára, ez különösképpen így van a függőség tekintetében. Nem egy ismeretlen rossz démont kell elűzni, hanem egy sajáttá vált betegséget kiismerni, elfogadni, tényével megbarátkozni. A függőség nem feltétlenül ellenség, a felépülésben inkább egy feltétel, ami orientálja a mindennapos döntéshozatalt. Nem csupán a szerhasználatot érintő döntéseket -vagyis, hogy igyon., vagy ne igyon a szenvedélybeteg- hanem mindennapos feszültségek viselését, a kapcsolatok alakulását érintő döntéseket is. „A betegség az enyém, ahogy az a hatalom is, hogy befolyásoljam az életemre gyakorolt hatását”- tudják ezt felépülők tömegei, akik már nem akarnak betegségük tényével takarózni a sokadik pohár ital mellett.
Betegágy helyett identitás
A függőség az a betegség, amelynek tünetkezelésében a függő kap egyeduralmat és segítségkérés esetén támaszt. Habár sehol, semmilyen szakirodalom nem definiálja így az addikciót, a felépüléstörténetek mégis ezt támasztják alá. Az a betegség, mely nem választható el a betegtől, és egyszerre az a betegség is, amelyik tanítani képes az EGÉSZséges élet gyakorlására. De csak akkor, ha a betegség fogalma helytálló értelmezést nyer…
