Mennyire könnyű és gondtalan lenne az élet, ha lenne valami, ami az érzelmeinket az optimumhoz igazítaná. Ha akadna olyasvalami, ami felránt a legsötétebb gödrökből és kisimítja a legmélyebb ráncokat is a homlokunkon. Valami, ami egyben tart, amikor minden szétesni látszik. És hogy ez a valami maga az alkohol, az sok megvezetett függő összetört illúziója.
…mert az alkohol egy oldószer
Mélyen szántó terápiás munka nélkül is viszonylag könnyen meg tudjuk különböztetni azokat az érzéseket, amelyeket kívánatosnak és kellemesnek ítélünk meg, és azokat, amelyeket negatívan értékelünk. És nem meglepő az sem, hogy elsősorban a kellemes érzéseket szeretnénk behívni az életünkbe, távol tartva magunkat a negatív érzésektől. A kérdés az, hogy ez mennyire reális és lehet-e ebben az alkohol segítségére számítani?
Rekreációs fogyasztásnak hívják azt a szerhasználati mintát, ami az alkalmi fogyasztással jellemezhető és többnyire társasági eseményeken történik a kikapcsolódás igényével. Az ilyen típusú ivásnak kétségkívül általában az a célja, hogy a fogyasztó lelazuljon, könnyebben és fesztelenebbül érintkezzen másokkal. Hasonló motiváció mentén szerveződhet a függőségbe hajló alkoholfogyasztás is, amikor úgy tűnik, hogy más eszköz nincs a kapcsolatteremtésre és a felszabadultság érzésének elérésére.
Egészségünkre! Egészségünkre?
A pszichoaktív szerek használata és a függőség szorosan összefügg az érzelmeinkkel. A vágyott érzések és állapotok elérhetővé válnak viszonylag rövid időn belül, könnyűnek ígérkező megoldás által. Ez gyakran úgy valósul meg, hogy a markánsan fennálló negatív érzelmi állapotok enyhülnek és fordulnak át más, pozitív állapotba. A frusztrált, szorongó, kapcsolatteremtésben akadályozott férfi vagy nő némi „kenőanyag” segítségével könnyebben ismerkedik, rátalál a saját humorára és az önbizalmára, melynek híján volt. Ha a történet itt érne véget és ennyiből állna a recept, valószínűleg nem adódna semmilyen probléma az alkoholfogyasztásból. A gondok akkor keletkeznek, ha a fogyasztó rátanul erre a technikára és kizárólagossá válik az eszközválasztás az alkohol által. Idővel az érzelmek és a nemkívánatos állapotok nem korrigálhatóak a szer által, mivel a szerhasználat önmagáért való szükségletté válik. Ez maga a függőség.
Sebzettség és gyógyulás
Nem ritka az sem, hogy valamilyen trauma indukálja a szerhasználatot. Egészen pontosan azok az érzések, melyeket az átélt esemény ébresztett. Jellemzően a gyász, valamilyen veszteségélmény, csalódottság és fájdalom hívhatják be az alkoholt. Ez esetben nem feltétlenül egy vágyott állapot elérése a cél, sokkal inkább az, hogy az érintett elszakadhasson a saját valóságától. Az ilyen példák kapcsán világosan kirajzolódik, hogy a függőség jóval többet jelent annál, mintsem, hogy valaki mértéktelenül szert használ. A mögöttes érzelmi állapotok és mozgatórugók kulcsszerepet játszanak az addikció kialakulásában és fennmaradásában. Egy háttérben megbújó trauma leleplezése és feldolgozása legalább annyira része a felépülésnek, mint a szer letétele.
Bár ne így lenne, de bizonyos élethelyzetek –ha példaként a gyász jelenségénél maradunk- természetes és egészséges módon hívnak elő negatív érzéseket. Ezek átélése törvényszerű, akkor is, ha a legkevésbé sem vágyunk efféle érzésekre. Ha ezeket az érzelmeket eltompítjuk, jó eséllyel konzerválunk egy állapotot, amely makacsan fennmarad és vissza-visszaköszön. Ezek a helyzetek aligha tudnak jól elsülni és fájdalommentesen lezajlani, de paradox módon pont a fájdalom átélése segít továbblépni. Amit a felépülők apránként tanulnak meg, de egyre biztosabban tudnak: az érzéseinkkel nem kell egyedül maradnunk.
Érzéseink tökéletlensége
Miközben legjobb belátásunk szerint gondosan válogatnánk, hogy mely érzésekre tartunk igényt és mik azok, amiktől egy lomtalanítás során megszabadulnánk, az élet legkevésbé sem ezt a lehetőséget kínálja fel. Egy nap leforgása alatt is számos érzéssel szembesülünk és felesleges energiabefektetéstől óvjuk meg magunkat, ha nem szortírozunk, hogy mely érzéseket ildomos átélni, és mi az, amit kevésbé. Az az elvárás, hogy a boldogság múlhatatlanul jellemezze a mindennapokat, egész egyszerűen nem teljesíthető. Sőt, biológiailag kivitelezhetetlen. Egész egyszerűen a szervezetünk mondana csődöt, ha a testünk abban a felfokozott állapotban zakatolna állandóan, amit az euforikus boldogság pillanatai biológiai szinten előidéznek.
Az érzések váltakozása éppen olyan természetes,mint az évszakok eltérései. Az érzések elfogadása és átélése azonban sokszor nem magától értetődő, de mindez tanulható és fejleszthető. Egy érzésről nemcsak az mondható el, hogy jó-e vagy rossz. Az érzések aligha ítélhetőek el önnön létezésükért. Habár az érzések befolyásolják viselkedésünket, de nem kizárólagosan és automatikusan határozzák meg azt. A bennünk keletkező érzések és a velük párban járó viselkedés összhangba állítható, és nem csupán üres eszmény az, hogy egy felépülő hitelesen, és destruktivitás nélkül vállalja legnehezebb érzéseit is a viselkedése által. A felépülő megbizonyosodhat arról, hogy egy érzés –bármilyen érzés- megosztható, elfogadható és befogadható. Egy szenvedélybeteg számára különösképpen feladatot jelent az ilyesmi. Felépülésének első számú, feladatát.
